Erre legmerészebb álmaimban sem gondoltam!

Néhány napja kaptam egy díjat Júliától.

Az első pillanatban szóhoz sem jutottam, nem hittem a szememnek.
Mostanában bizony alig készül újabb bejegyzés, akkor miért is kapok díjat?
Aztán megjelent egy mosoly az arcomon, melegség, öröm a szívemben, hogy Isten néhány olvasón keresztül így is ki tudja mutatni hatalmas szeretetét, bíztatni tud, erőt adni, hogy tovább tudjunk haladni azon az úton, amin már talán megfáradtunk, meglankadtunk.


Köszönöm szépen Júlia, hogy mindezt közvetítetted felém ezzel az egyszerű, de nagyszerű gesztussal, díjjal.

Gyorsan tovább is küldöm, hogy más arcán is megjelenhessen ez a mosoly. 4 bloggert kellett ehhez kiválasztani. Nem is olyan egyszerű ez a feladat.

Orsolya, Andi, Noémi és Virág lett most ez a négy személy, akik remélem hasonló érzésekkel veszik át ezt a díjat és küldik tovább. Isten áldja meg valamennyiőtök keze munkáját!

Végezetül néhány szó arról, hogy miért készül mostanában ilyen kevés bejegyzés: az alkotásban nem torpantam meg, inkább túl sok ötlet is kering a fejemben, valósul meg a kezeim által, de most egy olyan élethelyzetbe kerültem, ahol több helyen is helyt kell állnom, ami bizony azt is jelenti, hogy néhány dolog hátrább került a fontossági listán. Egyik ilyen a blog is. Nem szeretném még abbanhagyni az írást, az ötletek megosztását, csak most jóval ritkábban kerül erre sor. Most nagyobb szüksége van rám a gyermekeimnek, családomnak, gyülekezetemnek.

Talán ezzel a díjjal Isten újból ebbe az irányba akarja terelni a figyelmemet. Igyekszem figyelmi rá, megtalálni a helyes utat, időbeosztást.